Tanítási
módszerem első sorban attól függ, kit tanítok. Mik a céljai, az elvárásai, milyen
személyisége, tanulási szokásai vannak, mivel lehet a legjobban motiválni. Van,
aki a beszéden keresztül jut közelebb a nyelvhez, van, aki előbb a nyelvtant
szeretné megérteni. Mint minden tekintetben, itt is a tanuló igényeihez
alkalmazkodom, a második-harmadik órára kiderül, kinek mi a leghatékonyabb
módszer. Alapvető tanári hitvallásom, hogy nincsen „hülye” diák, csak nem
megfelelő magyarázat, ezért az olyasmi, mint türelmetlen tanár abszurdnak tűnik
számomra – a tanár egyvalakivel lehet türelmetlen: saját magával.
Módszertanilag a CLT
(Communicative Language Teaching) és annak továbbfejlesztett
változata, a TBLT (Task-Based Language Teaching) áll
legközelebb hozzám. E módszerek lényege, hogy a nyelvet
kommunikációval, valós szituációkba ágyazott (beszéd) gyakorlatokkal sajátítja
el a tanuló. Gyakoroljuk, hogyan kell jegyet vásárolni, útbaigazítást
kérni és adni, hogyan kell egy üzleti prezentációt megtartani vagy éppen pizzát
rendelni. Az így megszerzett tudás később valóban hasznosítható lesz a
mindennapok során. Természetesen emellett komoly hangsúlyt fektetek
a nyelvtanra, és a sokszor elhanyagolt helyes kiejtésre is, hiszen ezek
nélkül valódi, átfogó ismereteket nem lehet szerezni az angol nyelvről.
Nagyon fontosnak
tartom továbbá, hogy az óráim szórakoztatóak legyenek. Nem lehet
nyelvet tanulni úgy, ha az ember csak kínkeservesen tudja rávenni magát, hogy
elmenjen az angolórára. Ezért a nyelvi játékok és az interaktív
oktatóprogramok szerves részét képzik óráimnak.
